2015. december 27., vasárnap

Új terek Egerben - Végvári vitézek tere


A Dobó térről eltűnt a Végvári vitézek szobra. Átkerült egy egykori "Lengyel piac", majd parkoló területére. Nem igazán értem miért kellett szétszedni a teret. Azt azért meg kell hagyni, így a Polgármesteri Hivatal jobban látszik ott. Kicsit ez a tér is lassabban készült, mert itt is voltak ásatások, aminek az emlékét ez a tábla őrzi.

Ezen a területen is parkoló volt, s innen is eltűnt. Lett helyette egy Parkolóházunk, amiben csak a földszinten lehet nagyobb autóval is közlekedni. Ja és a Parkolóház helyén is parkoló volt korábban. Emeletre felmenni a szűk fordulókban nem könnyű, én még csak a földszinten és az alsóbb részen voltam - személyes tapasztalatom még nincs - csak másoktól hallottam. Nem is biztos, hogy egy Peugeot 308 kombival megpróbálom az emeletet. Hozzáteszem Dacia Logan-nal sem mindig sikerült elsőre bevenni a lefelé vezető kanyart. Egyébiránt nem tudom, hogy a három megszűnt parkoló helyei valóban kevesebbek voltak-e, mint amit most el lehet foglalni a parkolóházban.
Lényeg azonban, lett egy újabb terünk, ami már ott tényleg nem ártott, mert a korábbi épületek ott a belvárosban, igen elhanyagolt állapotban voltak. Most ez a rész is szép lett. Le lehet menni lépcsőkön egészen a patak mellé, aminek a másik oldalán a városi kerékpárút belvárosi része halad. Lent a patakmederben. A hidak alatti alacsonyabb részt, magasabb vízállás esetén elönti a víz. Dicséretére legyen mondva a Városgondozásnak, hamar megtisztítják az iszapos részeket. Ha valaki pechére pont akkor jár erre kerékpárral, amikor zuhog a városban az eső, akkor vizibiciklivé alakul a kerékpárja. A helyiek már mondják is, hogy nem is igazán kerékpárút, hanem vizibicikliút.







A tér fő alakja a Végvéri vitézek szobra. Elhelyezése azonban nem valami szerencsés. Alacsony talapzatra tették, így a gyerekek könnyebben felmászhatnak rá. Nem tudom meddig lesznek a kardok, s egyéb hajlítható részek. A szobor mögötti falfelületen most karácsony előtt fényfestés lesz, Kíváncsi vagyok rá, ha lehet még bemutatom majd itt is képekkel.
Erre nem értem le. Igazából olyan ködös szomorú idő volt, hogy nem volt kedvem kidugni az orromat a jó meleg lakásból. Pedig biztos megérte volna.





2015. november 11., szerda

Új terek Egerben - Gárdonyi tér





A régi Centrum Áruház (ami most DM, Erste Bank, Spar és kínai áruház együtt) mellett az egykori parkoló helyén alakították ki. Nem voltam olyan előrelátó, hogy az átépítésre gondolva az eredeti helyzetről készítsek képeket, így a Google Maps-ról szedtem le, ami a régebbi állapotot mutatja. Igen valóban megérdemel Gárdonyi egy egész teret a városban, ez ellen nem is lehet kifogás. Még azt sem gondolom rossz ötletnek, hogy a tér sarkába helyezték el, hiszen eddigi ismereteink szerint ő mindig is az egyedüllétre vágyott – legalábbis ami a munkát illeti, pontosan ezért volt egymás mellett két háza, hogy az egyikben teljes magányban tudjon dolgozni. Talán egy kicsit jobb helyet is lehetett volna a szobornak találni.

Szó se róla, akkor lett volna ez a tér igazán tuti, ha az áruházat el lehetett volna tüntetni onnan, hiszen az igazán hatalmas területet jelentett volna, s ráadásul ez az épület nem is igazán egy barokk városképbe illik, de valami miatt mégis így kellett lennie. Így aztán lett három terünk egymás mellett egyik egy patakkal, a másik egy épülettel elválasztva.


Ezt a teret is közösségi térnek szánják a városvezetők. Már szerveztek is ide néhány programot, amin igen sokan vettek részt. Az elmúlt télen mini korcsolyapályát alakítottak ki itt, melegedővel és természetesen büfével, ahol a forralt bor folyamatosan gőzölgött a tea és más forró ital mellett. Aztán lehetett látni olyan alkotásokat, amelyeket a városban alkotó fiatalok készítettek, s a karácsonyi vásárnak is volt itt egy része.


Mindenki eldöntheti, kinek hogy tetszik. Innen egy híd vezet át a másik új terünkre a Végvári vitézek terére, de erről már a következő bejegyzésben írok.

2015. szeptember 7., hétfő

Augusztus 20.



Ugyan államalapítónk ünnepe már nem egészen most volt, de most jutottam oda hozzá, hogy nem a hosszú bejegyzésekre koncentrálok, arra ugyanis nincs elég időm.
Így hát most nálam is következnek a rövid bejegyzések. Azért nem lesz minden napra egy tojás, annál is inkább mert nem vagyok folyamatosan itthon, az Ilona-völgyben meg nincs netem. Tehát megint csak részlegesen fogok megjelenni.
Ebben az évben már a megújult Dobó térről lehetett nézni a tűzijátékot, amit a várból küldtek az ég felé.
Előtte volt a városi ünnepség, amit egy Szimfonik live követett az Egri Szimfónikusok közreműködésével és Szabó Sípos Máté vezényletével.
Utána pedig városunk szülötte Szekeres Adrienn adott koncertet halmai Richie és Balczó Péter meghívott vendégekkel.













Ízelítő a tűzijátékból, de itt még láthattok róla néhány képet.

2015. szeptember 6., vasárnap

Kiállítás megnyitóján



Délután Válóczi-Major Katalin kiállításának megnyitójára látogattunk el lányommal a Szantofer Étterembe.  Ő még az EKF Gyakorlóban tanította a lányomat rajzra. Az elmúlt évben egy kicsit felfüggesztette a tanítást, s egy továbbképezte magát, ha jól emlékszem művészetterápia szakterületen. Emellett másik szenvedélyének a mozgásnak is sokat hódolt. A párjával együtt egy mozgás-stúdióban irányítják és vezetik a mozogni szerető vagy egészségükért mozgással is tenni akaró embereket. Továbbá van egy gyönyörű kisfiuk, aki sok-sok örömet szerez szüleinek.
Közben pedig a festőművész anyuka fest és megmutatja a világnak hogyan is lehet másképp látni környezetünket. Kiállításán régebbi és újabb képei egyaránt szerepeltek. Adok egy kis ízelítőt a kiállítás megnyitójáról amit - Válóczi Krisztina képzőművész - nyitott meg. Néhány képet is lefényképeztem, amelyek a kedvenceim közé tartoznak.





A kedvenceim, meg még kettő kivételével, ami kimaradt a fotózásból.

     
             



2015. június 21., vasárnap

Múzeumok éjszakája 2015



Ebben az évben kiemelt helyszínként jelent meg a palettán Eger a Múzeumok éjszakáján. Ennek megfelelő volt a beharangozás is, millió és egy programmal. Nemcsak a várban, hanem még sok-sok helyszínen. 
Most a várat választottam én is, annál is inkább mert elkészült az un. Várfal Sétány, amin keresztül a városlakók rövidebb úton juthatnak fel gyalog az Almagyar dombra. Azt nem mondom, hogy könnyebben, mert számtalan lépcsőt(még nem számoltam, de alkalomadtán majd megteszem) kell megmászni ahhoz egyáltalán a sétányra feljussunk. Mi persze fordítva mentünk a várbeli vezetéssel. Az Északi kaputól indultunk lefelé a Dobó bástya felé. Először egy kicsit furcsának tűnt, de aztán végül is megvolt az oka. A belépő mellé mindenkinek járt egy pohár bor, amit borkóstolónak hirdettek meg. De ne vágjak az események elé. Ez még nem volt a hivatalos megnyitó, az a következő héten lesz a Kaláka fesztivál keretében. Én most a bemutató előtti bemutatón voltam.
Tehát megváltottam a jegyet, de szerencsésen lemaradtam az indulásról, mert elmentem egy kicsit a színpadhoz, megnézni a Pavanne táncegyüttes műsorának egy részét. Utána még mindig volt egy kevés időm s indiai muzsikát hallgattam, akit jeles vendégművészek adtak elő, Nem tudom megmondani a nevüket, sajnos számomra a dobon kívül a a másik két hangszer nem igazán volt ismerős. A tanpurának a nevét már hallottam, s annyit azért tudtam róla, hogy pengetni kell, de a santur teljesen ismeretlen volt számomra. Megkaptuk azt a tájékoztatást is, hogy az indiai zenét nem szabad a nyugatihoz hasonlítani, mivel ez utóbbiban dallamot kereshetünk, míg az indiaira ez egyáltalán nem jellemző, mert sokkal improvizatívabb. Tehát elkezdődik majd szabad teret enged az improvizációnak s a végén visszatér a kezdő motívumhoz.
Ezután már jobban figyeltem, s 6 órakor csatlakoztam is a lefelé induló csoporthoz. Kedves idegenvezetőnkkel el is indultunk az Északi Kapu felé. A sétány elején ellenőrizték a jegyeinket, majd néhány lépés után meglepődve vettük észre, hogy velünk szembe is jönnek, holott a vezetés fentről indult. Kiderült az alsó részen nem volt lezárva a lépcső, s ezt ki is használták az emberek.

Kijárat a bástyából
Kaptunk azért egy kevés ismertetőt is a várról. Aki még nem tudta volna, a vár helyén István királyunk püspökséget alapított 1009-ben, s itt volt a püspöki székhely palánkvárral. Ez azonban nem volt egy tartós építmény, jöttek ugyanis a tatárok, s a városban jelentős pusztítást végeztek, ekkor leégett a palánkvár is, ami nem is csoda, hiszen könnyen megtámadható volt,  s jó ideig lakatlanná vált az udvarház is. Aztán IV. Béla idejében kezdődött az erődítmény tényleges felépítése. Akkor már kőből épített várakat hoztak létre, mivel a támadás formája is megváltozott a fegyverek fejlődésének következtében. A vár alapját alkotó hegy anyaga agyagmárga, riolittufa és forrásmészkő - vagy ahogy a helyiek nevezik a kinézete miatt: darázskő. Erre épült a vár, s mivel a riolittufa könnyen megmunkálható, ebbe és a mészkősziklába vájták bele az alagutakat, pincéket és kutakat. Most mi továbbsétáltunk a Püspöki Palota alatt. A sétányon kényelmesen lehet sétálni, végig padokkal van szegélyezve, ha valaki esetleg úgy gondolná, hogy inkább egy kicsit nézelődni szeretne.

Minartet ágyúállás helye
Királyszéke ágyúállás helye
Servita templom ágyúállás helye

Földbástya
A palota után elértük a vár akkori leggyengébb pontját a Föld-bástyát. Annak idején ezt a török is észrevette, s mindjárt három ágyúállást is kiépített ennek lerombolására, s hogy mihamarabb bejuthasson a várba. Ami nem is volt teljesen érdektelen, hiszen úgy szólt az ígéret, hogy aki először jut be, az lesz az egri vár pasája. Az pedig nem volt mindegy. Volt egy ágyúállás a Minaret helyén, egy ami a királyszékének nevezett domb - ma már házak vannak ott - a harmadik pedig a mai Servita templom helyén állt Boldogasszony temploma felől volt. Nem volt könnyű dolguk, hiszen felfelé kellett lőni. Így aztán az első alkalommal - 1552-ben - nem is sikerült bevenni a várat, annak ellenére sem, hogy a támadók kb. 40.000-en, a védők mindössze 2.000-en voltak.  Haladjunk azonban tovább, s mindjárt a Dobó bástya tövében vagyunk. A sétány mellett ismertető táblák is helyet kaptak, amelyen el lehet olvasni a vár azon részével kapcsolatos tudnivalókat. Gondolatom szerint itt is lentről kezdődik az ismertetés, mert a Dobó bástyába való belépés előtt az utolsó tábla lenne szerintem az első, ami a várhegy geológiáját taglalja. Be is lépünk a bástyába, s több lépcsőn felmegyünk a teraszra, hogy megkapjuk a pohár bort. Az egyik sarokban a Simon Borászat és a Dula Pincészet borai várták a vendégeket. Itt aztán megint valami olyat kaptunk ami nem igazán illik Egerhez. Egert sokan társítják a borhoz. Ha azonban erről kellene megítélni az egri borászok vendéglátását, akkor igencsak alacsonyan lenne a mérce. Nem vagyok ugyan nagy borszakértő, de azt azért tudom, hogy a bort nem illik műanyag pohárban kiadni, pláne nem a külső környezet hőmérsékletén, ami jelen esetben nem volt valami hideg, de 20 foktól biztosan több volt. Nem nagyon hiszem el, hogy a helyszínen ne tudtak volna italhűtőt biztosítani, a pincékből pedig nem lehetett volna kb 50 db borospoharat elhozni. Ez nekem egy borról is híres városban nagyon nem tetszett. Ha pedig a pincészetből sajnálták volna elhozni a poharakat és az italhűtőt, akkor bérelni is lehetett volna, persze biztosan olcsóbb volt műanyagpohárban és hűtetlenül adni. Csak az a kérdés, hogy ebből mit érzékelnek a vendégek. Az utóbbi biztos illúziórombolás.

Minorita templom a várfalsétányról
Bazilika a várfalsétányról
Tovább nézelődve a programok között, belátogattam még a Múltkirakó terembe, ahol restaurátorok mutatták be munkájukat. Le a kalappal előttük, az ő munkájuk teljesen türelemjáték, tehát nem izgő-mozgó embernek való. Ahogy össze kell keresni a számtalan cseréptöredék közül az egymáshoz hasonló darabokat, majd összeállítani amennyire lehet, a hiányzó részeket kipótolni, s létrehozni egy közel olyan tárgyat, mint az eredeti volt. Beszélgetve ott a restaurátorokkal, azt mondták sokkal jobb egy teljesen új tárgyat összekeresni, illeszteni, kiegészíteni, felépíteni, mint egy már viszonylag rosszul - szerintem az akkori kor lehetőségeihez mérten a legjobban - restaurált tárgyat javítani. Ebben bizonyos mértékig egyetértek, de azért meg szeretném védeni egy kicsit - mint amatőr - a korábbi restaurátorokat. Nekik akkor abban a korban nem álltak rendelkezésre más anyagok, aztán ahogy fejlődött a vegyipar, bővült az ismeretanyag, úgy lehetett mind élethűbben visszaállítani a tárgyakat eredeti fényükben.
Itt aztán láthattam olyat, aki kerámia tányért restaurált, de meg lehetett figyelni, hogyan nyúlnak hozzá egy hosszú ideje talajban lévő fém lelethez, miként egészítenek ki, vizsgálnak meg különféle anyagokból álló tárgyat pl. övet (bőrből és fémből), illetve hogyan nyúlhatnak hozzá egy több mint 200 éve a földbe temetett textil felsőruházathoz kalaphoz. Egyik sem egy gyors munka,
Utána még benéztem az Elődeink fegyverei, fegyvereink elődei elnevezésű kiállításra, de az valahogy nem kötött le, így aztán kiléptem a szabad térre, körbejártam, de a néptáncbemutató éppen végetért, mást pedig nem volt kedvem megnézni. Akkor úgy gondoltam benézek még a könyvtárba és a főiskolára, de ott már nem találtam engem érdeklő programot, így nekem a múzeumi éjszakából múzeumi délután lett.

2015. március 2., hétfő

Hamarosan itt a tavasz!



Kicsi hóvirágok ahová csak lépünk
Itt szintén, ami a másik képen











Március eleje van, igazából ezen a vidéken tél sem volt. Kivétel talán 1 - 2 hét, amikor jelentősebben 0 fok alá ment a levegő vagy az a két alkalom, amikor esett egy kis hó, de nem maradt meg csak néhány óráig. A Dunántúlnak azért egy kicsit több jutott belőle. 
A természet azért követte a ritmusát. Novemberre lehullottak a levelek, s beköszöntött a szürkeség. Aztán elmúltak a téli hónapok, naptárilag megérkeztünk a tavaszhoz, most pedig várhatjuk hogy az időjárás is kövesse. Ugyan a nap nem sütött, de azért kimentünk egy kicsit hegyekbe, meg is láttuk a tavasz első jeleit. Itt nem várhattunk akkora hóvirágmezőt, mint az alcsúti arborétumban, (még jó lenne valamikor azt is látni), de azért itt is jóval több volt belőle, mint amennyit eddig együtt láttam. Már mogyoróbokrok már barkáznak. Kibújtak az első hóvirágok, de nemcsak a levelek, hanem már a virág fejecskéi is megjelentek nagyrészt. Volt amelyik magasabb volt, de a többség még bizony a talaj közelében várta a jobb időket. Ha lehet hinni az időjárásnak, csütörtöktől újra lehűlés várható, akkor pedig a virágok megállnak a fejlődésben, de legalábbis lelassulnak.

A Berva-völgy felé mentünk, elhagytuk az Omya kőőrlő üzemet, 1-2 km után már láttunk az út mellett mindkét oldalon láttunk fehér foltokat, ami már a hóvirágcsomókat jelentette. Elhagytuk a Les-rétre bevezető utat, s már meg is álltunk egy olyan helyen ahol a patak az út mellett folyt és tele volt a környék hóvirágokkal. Itt aztán az egyik jobban tetszett a másiknál. Felsétáltunk a leshez, vittünk a vadaknak némi élelmet. A madarak is érzik már a jobb idő eljövetelét, s hangos csicsergéssel jelzik a kikeletet. A fakopáncsok is szorgosan munkálkodtak, az egyiket meg is láttuk. Megkezdték gyógyító munkájukat ami a természeti anyagok körforgásának része. Alig mentünk arrébb néhány lépéssel, amikor hollók húztak el a fejünk fölött erőteljes szárnycsapásokkal. Rendesen lehetett hallani a szárny evezőtollainak húzását.



Az eleség kirakása után visszasétáltunk a Les-rétre. Útközben még láttunk néhány bokor hóvirágot, de a réten már egyet sem. Itt többségében vadak nyomait figyelhettük meg. Elsősorban patások lábnyomait, valamint ugyanezek anyagcsere végtermékeivel is sűrűn lehetett találkozni.


A kikelet jelei mellett láthattuk a pusztulás nyomát is, Egyik helyen fejlődik kiteljesedik az élet a másik helyen pedig visszajut a természet körforgásába az élő szervezet anyaga.
Hamarosan elindultunk hazafelé, jól esett ez a kis séta a tél végi erdőben.