Fazola Henrik Egerben

Fazola Henrik

Sétáljunk egy kicsit megint a városban. Most rövidebb lesz, mint volt 4 évvel ezelőtt. E sétánk célja, hogy megmutassam, milyen emlékek maradtak Fazola Henrik kovácsmester után. A főiskola épülete mellett a Kossuth Lajos utca felé vesszük az irányt. Az első épület ami előtt megállunk, ismerős lesz, hiszen már írtam róla, ez nem más, mint a Kispréposti Palota. 

Kispréposti Palota - erkélyrács

Kispréposti Palota - ablakrács

Az épület gyönyörű erkélyrácsa és ablakrácsai örökre megőrzik a híres kovácsmester emlékét. Az indák, a rácsdíszek, a bőségszaruból „kiömlő” virágok légies könnyedséget adnak az amúgy igencsak nehéz fémnek. Biztosan nem volt könnyű a vassal dolgozni, de a remekművek megmutatják, hogy a XVIII. században is lehetett már a mesterséget magas fokon űzni. Hogyan is került ez a mester Egerbe? Fazola Hemrik Würtzburgban született, s ott is tanulta ki a mesterséget az udvari lakatosmestertől a testvérével együtt. Abban az időben a mesterek egy ideig vándoroltak országról országra, városról városra. Mindenhol művelték mesterségüket, s megfigyelték az ottani lakatosok munkáit, tapasztalatot szereztek. Ezekből többnyire be is építettek saját stílusukba egyet s mást. Így kerültek Magyarországra is. Az akkor még 28 éves Fazola Henrik már olyan magas szinten művelte mesterségét, hogy Barkóczy püspök is tudomást szerzett róla, s meg is hívta a városba az akkor épülő Megyeháza kovácsoltvas kapuinak kivitelezésére, valamint egyéb lakatosmunkák elvégzésére. A városban sétálva gyakran találkozunk műveivel kapuk, ablakrácsok formájában. A Mestert egy korábbi kiállításon is megemlítették (Kisváros a felhők felett), mint szakmájának kiemelkedő képviselőjét, s városunk egyik elismert polgárát. A Dobó utca és az Eger patak között utca is van elnevezve róla. Munkahelyem udvarán pedig szobor emlékeztet rá.

Nagypréposti palota

Püspöki Palota

Ha továbbmegyünk a Kossuth Lajos utcán, hamarosan Nagypréposti Palotán – ma Bródy Sándor Megyei Könyvtár – láthatjuk munkáját az erkélyen és ablakrácsokon. Legszebb és legjelentősebb műve pedig a Megyeháza két szőlőfürtös, címeres kovácsoltvas kapuja és a külső bejárat feletti félköríves betétrács. Keze munkáját dicsérik a későbbiekben az egri Püspöki Palota, a felsőtárkányi és harsányi püspöki nyaraló, a harsányi templom, a pétervásárai Keglevich kastély, valamint a kanonokházak díszítő vasmunkái.

Megyeháza - címeres kapu

Megyeháza - indás kapu

Ahogyan a lakosok megismerték a munkáját sorra kapta a megrendeléseket, s igen vagyonos polgár lett belőle. Akkoriban is gondot okozott az alapanyag-ellátás. Emiatt érdekelte, hogyan tudná megoldani a vasgyártást Eger közelében. A Bükkben és a Mátrában kiterjedt bányakutatásokat végzett sikerrel. Ezt Mária Terézia aranyéremmel ismerte el, s az ő leiratából tudjuk, hogy 1770-ben a mai Ómassa területén neki is kezd egy fatüzelésű vasolvasztó megépítéséhez. Külföldről szakembereket hív, akik a települések őslakosságát alkotják, s ő maga is odaköltözik. Az elkészült vasmű néhány év után már országos ismertségű.

Minden kezdet nehéz, aztán az udvar támogatása is elmarad. S azt hozzá kell tenni, hogy közben kiderült a bükki vasérc igen gyenge minőségű, a szállítás pedig már annak idején is költséges volt. Az alapító szinte minden vagyonát rákölti, s hamarosan az egészsége is megrendül, diósgyőri-hámori vasmű létrehozója 1779 áprilisában Hámor községben elhunyt. Maradványai ismeretlen helyen nyugszanak valahol a hámori temetőben. Miskolc város önkormányzatának támogatásával a városi Rotary Club 2005-ben egy jelképes díszsírhelyet hozott létre a mester tiszteletére.

Hatalmas érdeme lett, hogy egy addig iparilag fehér foltnak számító területet kapcsol be az ország gazdasági életébe. Ezzel meghatározta Miskolc, Borsod-Abaúj-Zemplén megye arculatát.