Svájci utam - repülés

Nagyon jó volt! Először is ezt írom! Itt most nemcsak a repülésre értem, hanem inkább a kintlétre. Más ország, más élet, teljesen így van, nem is lehet összehasonlítani az itthonival. Ott sem kolbászból fonják a kerítést, de ha az embernek van munkája, akkor abból meg is tud élni. Másrészt, olyan ötletekkel lehet náluk sikert elérni, amire nem is gondolnánk. Na de legyen elég egyenlőre ennyi.

 

Budapest 

Hegyek nyáron

6 és fél évvel valósult meg először, hogy meglátogathattuk kint élő barátnőmet. A meghívás az egész családnak szólt. Itthon hosszas tanakodás előzte meg, hiszen Svájc nem a szomszédban van. Időkalkuláció, talán egy kis horvátországi tengerpart is beleférne. Aztán azt mondtuk, na, ébredjünk fel mert bilibe lóg a kezünk! Tehát maradt Svájc és repülővel, mert még a fapados járattal számolva volt a leggazdaságosabb. A végén úgy döntöttünk, hogy a férjem itthon marad – tanulás miatt – így a lányommal keltünk útra. Odafelé nem került nagy megerőltetésbe, mert együtt utaztunk a barátnőmmel, ugyanis ő éppen a Földrajzi Társaság éves közgyűlésén vett részt Mosonmagyaróváron. A Ferihegyi repülőtéren találkoztunk, az I-es terminálon – azóta ezt már bezárták - másodszor már a II-re mentem. 

Hegyek télen

A nyári út egész más volt, mint télen. Oda és visszafelé is szerencsénk volt, jóformán mindent láttunk alattunk is, de az Alpok fentről is fenséges látványt nyújtottak. Rá kellett ébrednem, hogy minden hegység más és más. Szűkebb hazámban ezt már megállapítottam, hiszen a Mátrát sem lehet összekeverni a Bükkel, s a Bakony is egészen más képet nyújt. Akkor egy kicsit belekóstolhattam a magashegységek világába is. Meg is szerettem ezt is. Így a Tátra, s a Kárpátok után az Alpok is kedvenc helyemmé vált.

Felhőtornyok

Rajna torkolata a Boden tóba

Zürich repülőtér

Genfi tó nyáron

Szokás szerint elkalandoztam a repülőúttól. Tehát közben nyáron a csodás felhőpamacsok szórakoztattak minket. Egyébként a repülés tulajdonképpen eseménytelen volt, leginkább a barátnőmre meg a lenti tájra figyeltünk, mert ő aztán folyamatosan mondta, mit is láthatunk az alattunk elterülő térképen. 6 év távlatából már nem emlékszem mindenre, de azért a fontosabbakat felírtam, így tudom, hogy elrepültünk a Boden-tó felett, ahol jól lehetett látni a Rajna hordalékos vizét beömleni a tóba. Élmény volt azt az újdonságot látni, hogy errefelé könnyen megesik, hogy a folyó egy tavat keresztez. Így volt ez a Boden-tó és a Rajna kapcsolatában, de ugyanezt figyelhettük meg a Genfi tó és a Rhone folyó találkozásakor. Nyáron napsütésben landoltunk Genfben, hoztuk magunkkal a meleget is. Itthon akkor kellemes idő volt, a fedélzeti jelentés szerint, amikor elindultunk, még Genfben sem volt meleg, mire azonban kiértünk a városba, már jó volt, hogy kánikulához öltöztünk.

Míg a nyári út előtt már 3 hónappal megvolt a repülőjegyünk, addig január elején még azt sem tudtam, hogy utazom. Gyors keresgélés után megint a repülőgép mellett döntöttem, ugyanis a buszjárat csak akkor indul, ha van elég jelentkező, a vonat ugyan megy majdnem minden nap, de az meg nagyon sokba került. Először a neten néztem utána, de nem akartam elhinni, hogy ennyibe kerül a jegy, így elsétáltam egy utazási irodába, s ott is megkérdeztem. Ugyanannyi volt ott is a végeredmény. Mondtam is, ha ennyi pénzt rászánok az utazásra, akkor akár valamelyik nem fapados légitársaság járatával is mehetnék. Így aztán gyorsan eldöntöttem, s le is foglaltam a Wizzair járatát, ami eléggé korán indult Ferihegyről, mondhatni sötétben.

Budapest Liszt Ferenc repülőtér

Hegyek hóban

Egész más élményt jelentett a téli utazás. Időjárásjelentést figyelve úgy gondoltam, a repülőút maga lesz a tejfehér semmi. Aztán nem így lett. Ezzel kezdődött ugyan, de mire kb. Ausztria felett járhatott a gép, már ki is léptünk a felhőből, s az már alattunk, mint egy tenger terült el ilyen-olyan formákat alkotva. Ahogy az Alpokhoz közeledtünk egyre jobban szakadozott a felhőpaplan, s már jól lehetett látni a hóval fedett hegyeket is. Mindez kitartott egészen a Genfi tó északi csücskéig. Itt már rendesen lehetett látni a tavat s a reggeli fényben enyhe szél fodrozta a felületét. Hamarosan az ügyes pilótánk letette a gépet a repülőtér betonjára, s már indulhattunk is a fogadóépületbe.

Genfi tó reggeli fényben

Először 2006-ban EasyJet-tel utaztunk, másodszor Wizzair volt a légitársaság. Hasonlóság mindkettőben, hogy fapados járatokat üzemeltet, ez konkrétan azt jelenti, hogy a csomagért külön fizetni kell, és a kaja nincs benne a repülőjegy árában. A fedélzeten lehet venni, de ott euro-val fizethetsz vagy hitelkártyával.