2012. május 14., hétfő

Kovács a Magyarok Vásárán



 
Ősi mesterségünk a Magyarok Vásárán

Ma megint a hónap második vasárnapja volt, tehát Magyarok Vására az Érsekkertben! Most mézet és sajtot szerettem volna venni, de nem jött össze. Nem is voltak annyian mint máskor, de a méhészek és a sajtkészítők szinte teljesen hiányoztak. Jó kecskesajtot lehetett venni, de én most hagymás gomolyát szerettem volna, meg füstölt sajtot. Na az nem volt, majd talán legközelebb.

Volt azonban más érdekes dolog. Egy kovács jött el a vásárba, de nem az akit eddig láttam már. Az nagyon ügyes volt, mindig megcsodáltam nála a kovácsolt vas rózsákat, tényleg pazar látvány volt. A mostani kovácsunk egy fiatalember. Először a vásártér színpadán számolt be mesterségéről, majd a berendezett középkori kovácsműhelyben tartott bemutatót. Tanultam, megint tanultam, szeretek így tanulni, hiszen feledésbe merült ősi mesterségek lesznek így felelevenítve, az pedig nagyon fontos! Ne feledjük, magyarok vagyunk a Kárpát-medence nagy olvasztótégelyében, amennyi nép itt keveredett, azoknak a leszármazottai vagyunk mi, s visszük tovább tudásunkat, ami nem lebecsülendő! Jó nézni az ősi mesterségek művelőit, hiszen egységben vannak az anyaggal, tisztelik azt, így az anyag azzá alakul, amivé szeretnék.

Kovácsunk a BME Közlekedésmérnöki Karán tanult s a középkori bucavas korhű előállítását vizsgálta gyártástechnológiai szemmel már tudományos diákköri dolgozatában is, s ha jól tudom, akkor ebből készül tudományos fokozatot is szerezni. Emellett mindenki gyönyörűségére előállít szebbtől-szebb használati eszközöket, kiváló minőségben, amiket természetesen meg is lehet vásárolni.

Mi is volt egy ilyen kovács műhelyben? Szerszámok, amelyek segítségével megmunkálták a vasat, valamint berendezések, amelyek megmunkálhatóvá tették a fémet. S nem utolsó sorban ott van az ember, aki mindezt megteszi. Megnézhettük a fújtatót, aminek segítségével folyamatosan szítani lehetett a faszéntüzet, hogy a vas eljusson a vörösizzás állapotába, amikor már megmunkálható lesz. Láttuk az üllőt, amiről megtudtam, hogy különböző nagyságú üllőkön más és más súlyú kalapácsokkal szabad dolgozni. Ne kérdezzétek miért, azt nem tudom, de azt igen, hogy az üllő súlyának 30-ad része lehet a kalapács súlya. Tehát az az üllő, amin a mester dolgozott 22 kg volt a súlyú volt, ezért 75 dkg-os kalapáccsal lehetett dolgozni rajta.
Bemutatta az általa készített eszközöket, amelyek jórésze damaszkuszi acélból készült. Láthattunk itt késeket, amelyek nyéllel voltak ellátva, majd olyanokat amire a leendő tulajdonosuk készít nyelet csontból, fából esetleg agancsból, valamint állatmotívumos nyéllel ellátott késeket. Aztán sorakozott itt olló, diótörő, dugóhúzó, tűzcsiholó eszközö és fokosfeje sokasága. Csak győzze követni az ember az eszével és fejével, hogy mit lát.


Gyorsan a tűzgyújtás műveletét is bemutatta az acél és a kő segítségével. Felhívta a figyelmet, hogy ezek a termékek nem rozsdamentesek ezért folyamatosan olajozni kell, de az élük nagyon sokáig megmarad. Ha lehet azt mondani egy szerszámra, hogy gyönyörű, akkor ezekre mindenképpen lehet. A nappali fényben látni a többféle színárnyalatú sávok lefutását, s ilyenkor elgondolkodhatunk, hogy az acélszürkének mennyi árnyalata is van.


Ezután egy gyors kovácsolás-bemutató következett, ahol a kovács nyílhegyet készített egy a nézelődő gyerekek közül választott „kovácsinas” segítségével. Az „inas’ dolgozott a fújtatóval – csak az illetékesen meg ne lássák a gyerekmunkát – előállította a faszénben a megfelelő hőmérsékletet a kovácsoláshoz. Az üllőn pedig szépen alakult a nyílhegy köpüje majd a hegye is. Az alakítás után következett az élezés s itt is segédkezett a köszörű hajtásában az „inasunk”. Munkája díjazásaként megkapta az áldásos tevékenységével készült nyílhegyet. Közben pedig a nyílhegyek fajtáiról is bővülhetett az ismeretünk, megtudtuk milyet használtak honfoglaló őseink és milyen formájút kovácsoltak más korszakban.

Végezetül írok egy kicsit az árakról is. Igazából nem lehet az árakat viszonyítani, hiszen mindenki maga dönti el, hogy számára megéri-e megvásárolni azért az árut vagy nem. Természetesen az eszközök árai között különbség van, mert szoros összefüggésben van a minőséggel is. Kovácsunk által készített eszközök szinte mindegyike régészeti leletek alapján korhűen készül, olyan formában, ahogy azt a középkorban is előállították.  Megtekinthetők a következő honlapon, ahol akár meg is lehet rendelni azokat.

Végezetül a továbbiakban sok sikert kívánok munkájában, s érjen el minél magasabb szintet a kovácsmesterség művelésében, valamint legyen minél több lehetősége széles körben megismertetni ez az ősi mesterséget.

6 megjegyzés:

  1. Olyan kedvtelve írsz a kovács mesterségről, hogy szinte kedvet kap hozzá az ember. Ami az én esetemben nem is olyan nagy csoda, hiszen valahol a génjeimben ott rejtezik a képesség.
    A gyöngyösi nagyapám csodálatos mestere volt ennek a szakmának. :-)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik! Írtál már a nagyapádról, de azt még nem kérdeztem, hogy Egerben hol van munkája, mert azt is emlegetted. Kíváncsi lennék rá.

      Törlés
  2. Én legutóbb Bikalon a Reneszánsz Élménybirtokon láttam ilyen kovácsmestert. Bár nála nem láttam damaszkuszi eszközöket, csak kovácsoltat. Érdekes, mert ő is fiatal. Csodálatosan szép és mesteri munkákat tudnak kikalapálni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én most láttam először, s igazi élmény volt, amikor elképzeltem a rideg vasat, s utána láttam, hogy milyen könnyen is alakítható, csak beszélni kell a nyelvén!

      Törlés
  3. Ehhez keményen tudás kell! Szem, kéz, fej. Nem véletlen hogy kézművesnek hívják. Emberi kézzel és kézi szerszámokkal. No és mívesen!
    Nem ám beleönteni egy sablonba, utána köszörűt neki oszt kész.
    Szemet gyönyörködtetők. Hát még azt nézni, amikor készül! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha beleolvastál a honlapjába, akkor már láthattad, a tudás is megvan. Ott pedig azt mondta a mester, hogy a többi pedig jön magától.

      Törlés