2012. január 26., csütörtök

Egri temetők I.


Rókus temető



Szombaton délben ebéd közben beszélgettünk, milyen jó az idő. Nosza rajta, a mosogatás, rendrakás megvár, elmehetünk sétálni. Ez a temető nincs nagyon messze tőlünk talán 1-1,5 km, nem mértem le, talán az egyik legrégebbi temető. Elindultunk a lányommal a napsütésben. Nem volt hideg egyáltalán. Most már ez a temető a városban van, ami megmaradt belőle. Jelenleg nem használt, a síremlékek igen rossz állapotban vannak, az egészet felveri a gaz. Megnéztünk síremlékeket, de talán kettőn tudtuk kibetűzni, hogy kinek is a nyughelyét jelzi az hely.


A temetőt a környéken megtelepedett (Almagyar utca, Dobó utca) német polgárok alapították, először a Maklári kapu előtti térről nyílott (Egernek több városkapuja volt). Később a Maklári útról egy sikátoron vagy egy mellékutcán keresztül lehetett megközelíteni(ez még ma is így van) és azóta teljesen körbenőtte a város. A temető dombján egy kápolna áll, amit az 1709. évi pestisjárvány után emeltek. Nagy valószínűség szerint Pirner Mihály egri kőművesmester volt az építője ennek a korabarokk épületnek. A minoriták feljegyezték, hogy az 1709. évi járvány hatalmas pusztítást vitt véghez a város lakosságában, az itt élő német polgárok fogadalmat tettek, hogy az pestis elleni védőszentek tiszteletére kápolnát emelnek. 1714-ben ezt meg is tették, azt akkor Szt. Rozália néven ismerték. Ennek a kriptájában temetkeztek Eger előkelő urai (Forst – jelenleg étterem működik a volt házában, Rottenstein – városi táblabíró volt, Steinhauser – szobrász, Ringelhan – utóda a 2 ciklussal ezelőtt a város polgármestere volt). Később a kripta betelt, akkor a kápolna köré patkó alakban építettek újat, ami mostanra már nincs meg.

Feszület a kápolna mellett
A kápolna
                           

A kápolna mellett feszületet állítottak, jelenleg már az is igen megviselt állapotban van.  Az elmúlt évtizedben a temetőkápolnát felújították. A homlokzaton az ajtót a védelmet megerősítve vasrácsos kapu, a felújítás előtt a faajtó félig nyitva volt, egy kicsit be lehetett látni. Három évvel ezelőtt vezetett erre a városi séták egyike is, de akkor én éppen lemaradtam róla, így most az irodalomból műveltem egy kicsit ki magam, hogy valamennyire reális képet adjak róla. A falban a kapu fölött egy tégla alakú fülke, amiben a múlt század elején Szt Rozália fából faragott szobra volt, két oldalán a mellette lévő félkörös fülkékben és kórusablak fölötti fülkében valószínűleg Szt. Rókus, Szt. Sebestyén és Szt. Fábián szobrai voltak, de ezek már az 1920-as évek előtt eltűntek. A hozzá tartozó kis torony teljes egészében fából készült.


Vidróczki kopjafája előtt



A kopjafa felirata

A hozzá vezető út mentén több sírkereszt áll, de talán kettő kivételével megdőlve. Egyik érdekesség az út jobb oldalán álló kopjafa, amely a híres mátrai betyárnak Vidróczki Mártonnak állít emléket. Környékünk legismertebb betyárja, azt azért biztosan kevesen tudják, hogy városunkban van eltemetve. Élő személy volt Egertől 30 km-re Mónosbélben született, apja mint juhász dolgozott. Hogyan lett betyár? Erről legendák szólnak, s igazából nem lehet tudni melyik igaz. Legvalószínűbbnek azt tartják, hogy félresiklott katonai szolgálata miatt került ilyen helyzetbe. Amikor már sok volt a rovásán, többszöri börtönbüntetésből való szökés, a Bükkbe nem is mert visszatérni, inkább a Mátrába fészkelte be magát. Innen maradt fenn róla sok népdal és történet, annak ellenére, hogy csak 1-1,5 évet töltött itt. Bandát szervezett, de a kutatók úgy mondják már nem tudta kézben tartani a vidéket mint korábban, s az egyik vetélytársa párbajra hívta, amiben aztán alulmaradt. Holttestét Egerbe szállították s névtelen sírba temették, jelenleg kopjafa jelzi az emlékét. Előtte Vidróczkira emlékezve a lányom elénekelte A Vidróczki híres nyája... című népdalt. Ő még emlékezett rá, szinte mind az 5 versszakra, én már csak az első két sorra.




Vidróczki kopjafája


A Vidrócki híres nyája
Csörög-morog a Mátrába,
Csörög-morog a Mátrába,
Mert Vidróckit nem találja.

Megyen az nyáj, megyen az nyáj,
Környes-körül a gaz alján.
Úgyan, hol állok elejbe,
Kerek erdő közepébe?

Hozd ki babám szűröm, baltám,
Hadd menjek az nyájam után,
Mert levágják az kanomat,
Keselylábú ártányomat.

Esteledik már az idő,
Szállást kérnék, de nincs kitől.
Sűrű erdő a szállásom,
Csipkebokor a lakásom.

A Vidrócki sírhalmára
Gyöngy hull a koporsójára.
Hej Vidrócki, most gyere ki,
Hat vármegye vár ideki!
Mit ér nekem hat vármegye,

Tizenkettő jöjjön ide

7 megjegyzés:

  1. Örülök hogy rád leltem ! Sok minden köt Egerhez, bár nem vagyok egri.Édesapám a főiskolán tanított, nagyapám, ugyan gyöngyösi volt, de sok szép munkája látható még ma is Egerben, amely az ő kovácsműhelyéből került ki, és még sorolhatnám, de nem teszem. Most bejárom újra ezt a gyönyörű vidéket a segítségeddel. Köszönöm !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is örülök, hogy rám találtál. Alig több mint fél éve veszem komolyabban ezt a bemutatós blogot, s szeretném, ha segítségemmel minél többen megismernék ezt a szép várost, ami én a legjobban szeretek. Míg itt a válaszomat írom, háttérben pedig hallgatom az ESKÜ blogbejegyzésednek a zenéjét. Tetszik: úgy gondolom én is bejelentkezem hozzád. Persze a zene Enya, ő pedig a kedvencem.

      Törlés
  2. Érdekes dolog ez, temetőkben -leginkább a régikben- járni és olvasgatni a feliratokat. Magam is szoktam ilyen bejárásokat tenni. Én sem tudtam, hogy a híres betyár Eger városában nyugszik. Egy időben "kapirgáltam a netet", somogyi betyárok után kutattam, majd függőben maradt. Patkó Bandi fája meg van valahol papírképen. Elő kellene keresnem, :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jártam, még másik 3-ban is, de ott úgy emlékszem nem nyugszanak ennyire ismert nevek, akarom mondani mégis, de az majd később jön.
      Betyárokra visszatérve, én is "kapirgáltam" egy kicsit, s akkor találtam egy olyan honlapot, ahol fel voltak sorolva az ismert betyárok tájegység szerint, azért Patkó Bandiról hallottam, de be kell valljam töredelmesen csak a nevét. Meg kell mondjam csak Vidróczkit kerestem, de majd egyszer talán visszatévedek oda.

      Törlés
  3. Sokat jártam temetőkben. Szerte három megyében. "Hivatalból." Igen sok bajtársat -ismertet, ismeretlent- kísértem el az utolsó útra. A temetőt meg lehet szokni, a temetést soha.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A férjem is így volt, én azon csodálkoztam, hogy ő beszédet mondott, amire én képtelen lettem volna, hiszen még egy vadidegen temetésén is képes vagyok nem is kicsit elérzékenyülni.
      Ami engem még nagyon megindít, amikor kicsi babák, vagy kisgyerekek sírját látom. A temető mindenképpen szomorú dolog, de ha emlékezni megyünk akkor kevésbé.

      Törlés