Ma délután a Royal Holloway Philharmonic Orchestra, a Magyarországon vendégszereplő zenekar koncertet adott az egri Bazilikában. Meghívom a látogatókat velem egy kis zenei ismerkedésre. A helyszín már ismert a tavalyi áprilisi bejegyzésemből.
A székesegyházban viszonylag sokszor rendeznek, szerveznek koncerteket. Egyrészt nyáridőben minden délben van orgonakoncert, leginkább a turistáknak. Korábban elsődlegesen orgonakoncertek voltak, én is emlékszem még rá, hogy az unokanővéremmel jónéhányszor látogattuk ezeket. Volt egy gyönyörű élményem is, ahol az orgona mellett trombita is szólt. Ez fantasztikusan betöltötte, a hatalmas teret, s mai napig mondom, nem hallottam még szebbet, mint amikor ez a két hangszer egyszerre szólal meg ilyen falak között.
Legutóbb Mága Zoltán jótékonysági koncertjén voltam tavaly. Az sem volt utolsó, ahogyan ő a hegedűt tudja kezelni.
Ma a fentebb említett zenekar jött hozzánk, amely egy londoni egyetemhez tartozik. Jórészt fiatalokból állt, azt még nem tudtam kideríteni, hogy hallgatók-e vagy sem. De ez nem is lényeg, a fiatal társulat igen összeszokott csapatot alkotott. Itt most megjegyzem nem vagyok nagy zenerajongó és zeneértő. Leginkább ilyen helyekre azért megyek el, hogy élő előadásban ismerhessem meg a műveket, mert mégis más neten, vagy CD-n hallgatni. Itt él a zene az előbb említetteknél pedig mintha mű lenne.
Munkában a dob.
A műsor Haydn 101. szimfóniájával kezdődött, amit Óra szimfónia néven is emlegetnek. Itt meghallgathattok belőle részletet is. A karmester mindent megtett a sikerért(olyan mozgásokat vetett be - természetesen dirigensi szerepében - ami szinte lehetetlenné tette, hogy vezénylés közben szimpla fotót tudjak róla készíteni)
De a zenekari tagok is megtettek minden tőlük telhetőt. A koncert második részében Beethoven 7. szimfóniáját adták elő. Talán legismertebb tétele a II., de ez inkább gyászzene, ennek ellenére nekem tetszik, a III. tétel mindjárt vidámabb, de nem fogok itt nektek zeneművészeti elemzést tartani. Mindkét mű tételei eléggé hosszúak voltak, s már igyekezni kellett a befejezéssel, de azért még szép gesztusként kapott a közönség ráadást is, ami az Este a székelyeknél volt. Azt hiszem a közönség tudja díjazni az ilyen odafigyelést, s tapssal hálálta meg nekik.
Megköszönik a közönségnek a fogadtatást.
Mindig is csodáltam a karmestereket. Nálam Kobajasi Kenicsiro felbukkanása váltotta ki a magasabb elismerést a dirigensi tevékenység iránt.
VálaszTörlésKöszi Lídia!
VálaszTörlés